Rege időn rég, ez év június 1.-én megérkeztünk új lakunkba. Üres falakkal, világítás nélkül, zsákokkal, dobozokkal és egy matraccal kezdtük meg életünket Bonnban.
Még az idő is zord volt, télikabátban jártunk-keltünk, és még be is kellett fűtenünk. Az első hetek mindennapos ügyintézései mellett muszáj volt a kis lakkal is foglalkozni, hogy valóban lakként funkcionálhasson. Az alábbi videó az előző folytatása, június első hétvégéje, a beköltözésünkkor.
Így hát neki láttunk. Azon kívül, hogy a mini konyhába mindent kidobozoltunk és a fürdőbe kikerültek a kiskacsák, amink volt azt összeraktuk. A 2 asztal, a forgószékek, a szőnyeg és a kis asztal.
No meg az erkélyre valók, a barna kis kerti asztal kivételével, ami a mikrohullámú sütő polcaként és miniasztalként funkcionált tovább, a mini konyhában. Apropó erkély. Lássuk hogyan kell szakadó esőben egy ernyővel és egy sörrel a kezedben cigizni és, és bizony foglalt kezekkel nem bejutni a lakásba. :)
Így éltünk, éldegéltünk, és időközben beszereztünk 4 lámpát a nappaliba, plussz kettőt az előszobába. Érdekes, hogy a függönyök milyen otthonos hangulatot kölcsönöztek az ekkor még mindig üres térnek is. Ki gondolta volna, hogy ez kell hozzá? Még mindig jó döntésnek tartjuk, hogy végül lila sötétítőt választottunk a tervezett szürke helyett. A fürdőszoba is megkapta a maga fali polcát és a mosdó alatti kis szekrényt. Lakberendezgettünk, de épp csak annyit, amennyi szükséges a mindennapi élethez. Tervezgettünk, nézelődtünk tovább. A tároló beázását követően azonban újfent minden cucc felkerült a lakásba. Újra mindent át kellett pakolni, a vizes dobozokat kidobni. Itt látható, hogy nézett ki újra a lak:
Persze végül minden újra lekerült a tárolóba, fóliákra és magasítókra felpakolva, és kezdtünk normális lakásszerűségben élni. A mosógépet is megrendeltük, így véget ért már a kézzel mosós időszak. Opti a neve, azóta is szuperül teszi dolgát a kicsike.
A funkcionalitás győzött az előszobában. Kapva kaptunk az alkalmon, és az egyik prospektusban kiszemelt fogast, kis padot és cipős szekrényt gyorsan be is szereztük még a nyár elején. Míg a nappaliban bizony az álmok, vágyak és a kényelem nyert. Így rendeltük meg azt a bizonyos híres-neves óriás szófát a fehér műbőr korpusszal és szürke zsákszövet párnákkal. Tartottunk tőle, hogy kissé túl méretes lesz, de végül tökéletesen betöltötte a lakást, ahogy terveztük. És igen élvezzük ezt a kis luxust minden nap, és igen, még mindig emlegetjük a Jász utcai kényelmetlen kék kanapét majd minden nap. :)
Hónapok teltek el, méricskéltünk, nézelődtünk, tervezgettünk, kalkuláltunk. Sok helyre nem jutottunk el, sok opció között őrlődtünk, sok időt is vett el, belefáradtunk, és volt jobb dolgunk is.
De jött ez a gyönyörű idő, és mi is úgy éreztük, ideje tovább folytatni amit elkezdtünk.
Kisüt a nap, s míg sugarai cirógatnak, és az aranyló fák levelei vitorláznak a kellemes szellővel, a ritkuló lombok közt egyre több cinege tűnik föl, és az ágról-ágra szaladgáló kis mókusok vörös szőre is meg-megcsillan a napfényben. Egy pillanatra megáll az idő, és csak élvezed ezt a kis csodát, a vénasszonyok nyarát.
Így kezdődött a második fejezet...
