Még húsvét előtti héten, mielőtt Gabóék jöttek, szerettünk volna mindent befejzni a lakáson. Megtartottuk a tavaszi nagy takarítást is egyúttal. Valamint beszereztük azokat a dolgokat, amik még hiányoztak, és már régóta terveztük őket. Így kapott terítőt a Feri által készített konyhai asztal. Így tűnt el a falról minden fúrás nyoma egy kis gipsz és spatula segítségével, így tűntek el egyúttal a kábelek is a tv alatt egy fehér műanyag cső mögé rejtve. És meg lett véve a pác is az erkélyre szánt fa padlólapoknak.
Már Feri elkezdett ugye képeket festeni, de nagyobb képeket is szeretett volna, így megvettük a kereteket az Obiban. Én pedig megláttam újra a karton betűket, és újra felötölött bennem, hogy most már nem a régi, hanem az új cég nevet bizony kirakhatnánk díszként. Ferinek most az új névvel tetszett az ötlet, de csak ha csupa színes. Így lett a Pepzen hatszínre festve. Meglepődtem, hogy Feri teljesen szabad kezet adott a színek választása tekintetében, csupán utólag, mikor kiválasztottam őket ellenőrizte a döntésemet, és bólintott egyet. :) Ő pedig elkészítette Panda mackót.
Készítettünk közösen egy nagy festményt. Csupán színes körökből áll, de nagyon vicces volt a készítése. És egyben izgalmas is. Feri az elhazsnált Lenor öblítős flakon nyakát levágva készítette el a körök keretét. Majd lemérte a vásznat, és kiszámolta, bejelölte, hol lesz a körök középpontja, ha az pontosan a flakon nyak sugarával megegyező sugarú kör. Hajnal volt már, és nagyon fáradt :) De sikerült. Aztán besegítettem, sőt, én választhattam ki a színeket. Az alap egy tucat színt nagyjából kiválagattuk a hatalmas festékpalettáról, de végül mindig én döntötöttem el mi lesz a következő szín. Minden színből 3 kört festettem ki, de a helyét a vásznon, mindig Feri döntötte el, tehát én adtam a színt, ő pedig pozícionálta őket a flakonnyakkal, amit én pedig kifestettem. A végén még a szabályokat is megszegtük egy kicsit, és az előre kalkuláltak helyett a 35 kör végül 13 színből került kifestésre. Elég pepecs volt, hiszen minden szín után ecsetet, flakont kellet elmosni, hogy ne kenjük össze az újat. De nagyon jól szórakoztunk. :) És ezzel igazából el is készült a lakás teljesen szombat hajnla Csilla és Gabó érkezése napjára. Ennek külön örültünk.
Pedig lett volna még valami, csak éppen nem érkezett meg addig. Heteket vártunk, mire épp amikor indultunk Londonba, akkor hétfőn akarták volna kiszállítani. Hát írtma is nekik egy szép levelet, hogy majd pénteken hozzák, ha már eddig nem hozták. Londonban fel is hívtak, hogy akkor mikor lenne jó nekem, és hozták is pénteken, Feri nagy álmát-vágyát egy házi, otthoni, saját Crosstrainert. Hatalmas nagy, sokkal kisebbnek hittem. A sok teregetett ruhát ne nézzétek, az csak a 4 éjszakás londoni út eredménye, meg ágyneműt is épp mostam persze. :) Íme a csodabogár:
Így már teljesen kész vagyunk. Kis is edzettük már magunkat, és minden tökéletes. Gyönyörű lakásunk van, ahogy szerettük volna, nagyon szépen összehoztuk apránként, büszkék vagyunk rá, és el sem hiszitek milyen jó minden kis túránk után ide haza érkezni :)
Sok hűhó után megérkeztek a maradék csomagok is, így nekiláttam a polcocskámnak, s mire Feri hazaért, már készen is állt. Így rá már csak a sideboard várt, ami valóban gyönyörűszép lett. Fényesen csillog a lakkozott rész, és hálistennek sehol sem sérült meg. Bár a fiókokkal akadt egy kis gondja, de hát ha valaki a "fiókgyáros" nélkül kezd neki, az ne lepődjön meg, ha kimarad 1-2 csavar, vagy ragasztás, vagy épp túl sokra sikeredik a ragasztó ;) szóval ha nem sikerül rögtön elsőre. :) De megérkezett a segítség, így este 10-re ez is elkészült. Hát így állunk most, és egy darabig maradunk is.
Na de a nagy művet se felejtsük, az első "Feri festményt". Én csak Baby CET-nek hívom, nagyon aranyos :) Bár amikor arra gondolok, hogy mind a ketten halak vagyunk, nem kis bálnának képzelem magam :) de ahogy ez a kis CET mosolyog, nagyon találó. Boldog nagyon, ahogy mi is :)
A karácsonyi nagy hajtás után, csupán egy mágnestábla került a falra. Más érdembeli változás nem történt. Majd pár héttel ezelőtt volt szerencsék beruházni egy fantasztikus újabb kis padra az előszobába, amibe a sok sorban álló cipőt is sikerült elbújtatni.
Azonban, egyre inkább érett benünnk a döntés a sideboard-ra, nekem a fiókos kis szekrényre, amit elirigyeltem Feritől olyan szép és praktikus, egy polcra hogy ne dobozokból éljünk, ha papírokról van szó, vagy épp szerszámokról, és a könyveink is gyarapodnak, pedig ki sem nyitottuk a költözés óta a könyves dobozainkat. A hirtelen jött újabb nagy lelkesedés azonban a Berlini utunkra vezethető vissza, hiszen újra volt szerencsék a pihe-puha hoteles ágyneműkhöz, amikben mindig olyan jókat alszunk. Úgyhogy eldöntöttem, nem csak ábrándozunk tovább, hanem végre megvesszük a csík párnákat, Feri kap egy új téli és egy nyári paplant. ennek eredményeképp megrendeltem a fiókos szekrényt is, és akkor már megrendeltük végül a sideboard-ot is, és néztünk ágy takarót is. Pénteken megérkezett az ikeás csomag a kis rózsaszín dobozaimmal együtt. Le is lett cserélve Feri takarója, az új párnahuzatok is gyorsan ki lettek mosva, hogy már este használhassuk az új csík párnáinkat. Mivel Feri egy sport eszközéről kiderült, hogy nem fognak megérkezni még 2 hétig, és a fotóstudiós lámpái valószínűleg már soha nem fognak megérkezni, nagyon szomorú volt, így hát megleptem őt élete első Technic Lego-jával. Hogy mi lesz belőle, azt tovább olvasva meglátjátok.
Minden este hazafelé azt látjuk minden háznál, hogy a karácsonyi világító díszek már minden ablakba és fára kikerültek. A szomszédok többsége is elkészült az egyedi ajtódíszekkel is. Péntek este mi is egy kis karácsonyi hangulatra vágytunk, és miután a haza útra a kocsit felszereltük minden hasznos dologgal az Obiban, vettünk néhány apróságot is, amikből új ajtódíszt faraghatunk. Nehogy már mi legyünk az utolsók :)
Megtörtént az elképzelhetetlen. Személyes szemügyre vétel és kipróbálás nélkül, egy este, egész egyszerűen megrendeltünk egy ágyat és egy szekrényt a neten. A karácsony ezzel letudva, és nem is kellet hónapokat várnunk, csak 1,5 hetet a bútorok érkezésére. Ünnep volt ez a nap, Ferenc napja. :) Vártuk már nagyon, és hétfőn, rákészülve az érkező bútorok örömére, az estét Feri munkatársaival töltöttük a Weihnachtsmarkt-on, Bonnban, pár pohár Grünweinnal. Azaz karácsonyi vásároztunk forralt bort kortyolgatva Chatu (lásd lent a képen) jóvoltából. Persze este még otthon is folytattuk a borozást, a szuvenír kis Weihnachtsmarktos korsóinkkal.
Eljött Feri névnapja, otthon is maradt, hogy várja a bútorokat, és az Apple Tv-t, amivel saját magát lepte meg, és szintén neve napján érkezett. Este haza érve, csak csodálkoztam, az ágyra már csak a huzatot, és a matracot kellett feltennünk, és Feri még vacsorát is készített, több napra. Fáradtak voltunk mind a ketten, a szekrénynek már nem kezdtünk neki, csak 8 fiókot ragasztgattam és tiplizgettem össze, amíg Feri elment a boltba pár dologért. A fogantyúkat már nem is volt erőm mindet felcsavarozgatni, maradtak másnapra azok is.
Szerda
Minden nap sikerül hajnalban ágyba bújni, ez ma sem volt másképp. Úgy éreztük sosem ér véget a szekrényépítés. Alap ragasztása, korpusz építése, fiókok sineinek, polcoknak a csavarozgatása, na meg egyáltalán az elemek helyének kitalálása, csavarok keresgélése, fogantyúk csavarozgatása. Sokáig tartott, de végül elkészült, az imádott fiókos polcos, akasztós mindent tudó szekrény. Csupán két fogantyú maradt ki, amit nem leltünk meg később sem, így majd még telefonálnunk kell, hogy küldjenek 2 fogantyút pluszban. Persze a ma esti spanyol vacsora est meghívás is le lett mondva sajnos, de legalább befejeztük a szekrényt. Hulla fáradtan feküdtünk le, hogy aludhassunk pár órát, az új pihe-puha hatalmas nagy ágyikóban.
Csütörtök
Csütörtökön sikerült kitakarítani, rendet rakni, a ruhákat a szekrénybe elpakolni, a sok dobozt, csomagolót egyebeket, a szemétbe levinni, és elalvás előtt még egy fél órát órát a szép új majdnem kész lakást élvezni, na és persze az Apple TV nyújtotta kényelemmel tv-zni. Az előszoba ma már maga a felüdülés, pedig előtte:
na és most ezután a hét után, így fest:
Ahogy képek mutatják, előkerültek a régi díszek, képek is még a hétvégén kiszortíroztuk őket, már amiket eddig megtaláltunk :) és amiknek eddig megtaláltuk a végső helyét. Azt is láthatjátok Feri milyen finomakat süt főz minden héten. Nekem már szinte alig van dolgom a konyhában mostanság ;)
Már csak egy sideboard, egy polc talán ami hiányzik még, illetve egy fogas az előszobába. De már úgy érezzük, hogy így év végre elkészültünk. A hét fáradalmait egy péntek esti buliban hevertük ki, egy ismerős társasággal sörözgettünk egy old pub-ban. Valakinek a szülinapja alkalmából, akit mi csak az nap este ismertünk meg ;) Sajnos fotókat nem készítettünk. Na de ezek után tippelhettek, hol fekszünk éppen még most is szombaton délután fél 3-kor? Hát persze, hogy az ágyban tengődünk, és élvezzük a semmit tevést.
Rege időn rég, ez év június 1.-én megérkeztünk új lakunkba. Üres falakkal, világítás nélkül, zsákokkal, dobozokkal és egy matraccal kezdtük meg életünket Bonnban.
Tervezgettünk, ötleteltünk. Nem igazán jutottunk dűlőre, mi lenne a tökéletes elrendezés. Végül hétfőn, míg Feri a T-comban volt, gondoltam megnézek 1-2 variációt. És igen, sikerült eltalálnom az egyik szuper megoldást. A lakás átrendeztetett. (a kép később készült, csak ez van ami megmutatja az ajtóból nézve a változást -lásd korábbi kanapés kép és videók.)
Belépve a nappaliba újra egy szabad nagy tér áll előttünk, szembe a TV, és jobbra a falhoz rendezve a kanapé. A ruhás polcok a jobb oldali beugróba eltüntetve a kanapé mögé. Így észre sem venni. Sőt sikerült egy teljes polcot szabaddá tenni, és a korábbi iratdoboz hegyekből egy már - fogjuk rá - rendezett iroda polcot varázsolni. S csodák- csodája a régi fonott kis szennyes tartóm is felszabadult a mappák és kacatok súlyától. Két megmaradt virágom a függönyök mögött megbújva figyelte eddig életünk, de most már főszerepet játszva illegethetik magukat a lakás központi falánál, a nagy vetélytárssal a TV-vel karöltve.
Elkezdődött hát, végre kicsomagolhatunk mindent. Fél 10-re járt mire magunkhoz tértünk, és nekifogtunk. Az étkezővel kezdtünk. Feri elkezdte összeszerelni az asztalt, míg én a székeket. Végül 2-2 szék jutott fejenként. Felkerültek a kis párnácskák is. Igazi tünemény lett. Még jó hogy nem az eredetileg tervezett nagy asztalt vettünk, mert el sem fért volna rendesen. És igen csodás kis sarok született így. Na de nem állhat meg a munka, a következő páciens ALEX volt. Míg én fiókgyáros voltam, Feri a korpusszal kellett küzdjön. Akárcsak a a katalógusban, íme élőben is tökéletes az eredmény.
Mielőtt folytattuk volna a munkát, úgy döntöttünk elugrunk az Obiba. Ugyanis hónapok óta függőben volt hagyva a konyha kérdése. A mini konyha mini sarkába eddig a kerti kis asztal volt, rajta a mikróval. Ezt már a kezdetekkor úgy terveztük, hogy felkerül egy polcra a falra. Aztán korábban már láttuk az Obiba a teljes itteni konyhánkat, mivel innen vették. Gondoltuk veszünk majd egy blokkot a kis asztal helyére, és lesz rendes munkafelület és szekrény is még pakolni. De aztán mindig elodáztuk a dolgot. Most ilyen változós kedvünkben, úgy döntöttünk ez is jöhet. Csináljuk meg. Így 3 óra szerelgetés után elkocsikáztunk egy újabb bevásárlós körre. Én vezettem, és ki tudja miért, de tökéletesen parkoltam. ;) Na jó kellett kicsit igazítani, de szépen betolattam.
Nyitott szemmel jártunk-keltünk, és persze egy listával. Megtaláltuk a széklábakra, asztallábakra való kis korongokat, a bútorlapot a mikrónak, és Feri szemfülességének köszönhetően megtaláltuk a fali TV állványokat, amiket már korábban is kerestünk. Találtunk is egy egyszerű de nagyszerű megoldást, így az is a kosárba került. A konyhabútor blokkokhoz érve, mire újra kisilabizáltuk melyik elemre van szükségünk ami passzol az itteni konyhához, nos igencsak elkedvtelenedtünk. Egyrészt nem egy olcsó történet, másrészt mint kiderült, nincs benne a munkalap. Azt még neked kell külön beszerezned, méretre vágatnod. Variáltunk, nézegettük, és egyre inkább elment tőle a kedvünk. Feri egy emelettel lejjebb a kimaradt vagy más miatt leértékelt fa lapok között meglátott egy gyöngyszemet. Így jött az ötlet, hogy ő elkészítene egy asztalt ebből a fa lapból, és néznénk itt hozzá lábakat. Rendben, szuper! Még mielőtt legurultunk volna, begyűjtöttünk egy új szennyes tartót, jó nagyot, de csinosat. És egy izzót, ami épp akkor égett ki, amikor összeraktuk az asztalt, és épp azt hivatott volna megvilágítani. Jó sokat elidőztünk faláb választás terén. És még ott volt a tiplik, csavarok, polctartó kérdése. Ezek után pedig irány a dekor részleg, és a növények. Növényeket végül nem vettünk. De egy dekor tálat és hozzá egy gömböt igen. Furcsa volt, hogy Feri így kiszúrta ezt, bár egy másik tállal, de ez még szebb is így.
Indiában kézzel készült. Szívesen találkoznék azzal, aki készítette, annyira erős hatása van a lakásban. Vonzza a tekintetet, és annyira békés. Persze még kell valami normális terítőt találni hozzá, hogy az asztalt ne sértse fel, és szép is legyen. Na de ezt nem is lehetett csak úgy elrakni sehová sem. Feri fogta a kezében őket egész úton hazafelé. Bár ahogy IKEA-ból jövet, úgy innen is érdekesen megpakolva utaztunk.
Hazaérve, felcuccolva, már megint este lett. Elkezdtük a TV állványt felszerelni. Méricskélés, fúrás, és a TV már lóg is a falon. Először kissé ijesztő volt, de hát tán csak nem fog leesni. :) Közben felkerültek a szék és faláb korongok is. Elő lettek készítve a polcok. No ekkor derült ki, hogy a drága jó IKEA-ban, a falra való felszereléshez szükséges 5 csavart és 5 tiplit kispórolták a polc csomagjából. Csak a 2 kis csavar volt benne a polc alsó rögzítéséhez. Tipli pedig nem terem minden fán. Így hát SOS-ben cipő fel, kocsiba le, irány Obi barátunk, mielőtt bezár. Hál istennek szombaton 8-ig van nyitva, és mi 7 óra után döntöttünk úgy, hogy ismét menni kell. Gyorsan meglett a 10-10-es kis csomag, és még egy fúrófejet is beszereztünk. Irány vissza a lakba. Újra fel. És egy nagyon gyors méricskélés a TV felett a két polcnak, az állványok kicentizése, vízszintmérés, lyukak bejelölgetése. Aztán amíg Feri fúrt, én mértem a másik két falra a másik két polcot. Aztán amíg azokat fúrta, mértem a konyha polcot. Majd amikor azt fúrta, én kalapáltam be a tipliket. Mindezt azért, mert ugye a németeknél ilyesmit csinálni késő este nagyon nem dívik. Így haladtunk szépen sorban:
A nagy kérdés az volt, a két polc a TV felett passzolni fog-e. Nos, maradt egy kis hézag, de talán így jobb is a szimmetria kedvéért.
De itt még közel sem volt vége. Míg Ferinek a polctartókat is fel kellett fúrni a polcra, majd azt is még fel kellett csavarozni, ahogy a többi polcot is a helyére kellett tenni. Közben a fürdőszobát kitakarítottam, és a helyükre kerültek az új fürdőszoba szőnyegek is, a szennyestartó is használatba lett véve, a mikrohullámú is le lett alul felül takarítva, mielőtt felkerült végső helyére.
Hogyan is ünnepelhetnénk másként egy dolgos nap végét, minthogy pálinkával koccintunk. Igenám, de ha az előszobában a földön próbálod meg egy 5 literes kannából kitölteni, no akkor biztos, hogy fertőtleníted vele az előszoba padlóját, és még a szomszédok is érezni fogják álmukban is. :) No de ez a rengeteg munka már most megérte. Bedoptunk pár pizzát a sütőbe, evés, 1-2 on the spot rész, hogy élvezhessük az új helyén a TV-t, és alvás.
Vasárnapra maradt a konyhaasztal, a konyha takarítása, és persze mindent átrendeztem a szekrényekben is. El is tartott 3 órán át, egészen amíg Feri fűrészelt, fúrt, csiszolt, méricskélt és alkotott. Fantasztikus lett, és jó magas. Igen a konyhapult kb. 20 cm-el alacsonyabb mint ami számomra kényelmes lenne, így szép magas asztalkát kaptam. Lássuk konyha, előtte:
és utána:
Hát nem 100%-os a kép, de egyértelmű a változás, csodás! Bár még a fűszertartónak kellene két szeg, de majd egyszer ez is sorra kerül. A galériában láthatjátok a munka menetét, és Apci, láthatod a pálinkánk pontos mennyiségét, hidd el fogy az, csak hát 5 liter, az mégis csak 5 liter, a vegyi gyümi meg mégis csak vegyi gyümi. :)
Igen az utolsó képeken látható a zöld szőnyeg is. Elég kupis körülötte minden, van még mit le vinni a tárolóba. De ha ott lesz egyszer a fehér lakkozott szekrény, akkor csodálatos lesz ez is. Persze hátra volt még a porszívózás, újabb felmosás, elpakolás. És persze a vasárnapi pihenésből sem sok maradt. De egy hétvége alatt igencsak otthonosabbá sikerült varázsolnunk kis lakunkat.
Zárásként álljon itt két videó, amik bemutatják az új nappalinkat, étkezőnket, dolgozónkat. Aztán hogy mikor lesz folytatás, nem tudhatjuk, de ezt még biztos, hogy ki kell pihennünk.
És egyúttal itt szeretném megköszönni neked kedvesem, hogy mindez megvalósult!
Számotokra kedves olvasóink, csak annyit írhatok még, ha szeretnétek élőben is látni a kis lakunkat, és persze minket is, sok-sok szeretettel várunk benneteket!
